Humánellenes IgG Fc monoklonális szekunder antitest (Min X Ms, Rt, Rb, Ch, Gt)
Leírás
Általában kecske anti-humán vagy szamár anti-humán IgG poliklonális antitesteket alkalmaznak másodlagos antitestként az emberi primer antitestek kimutatására. Mivel azonban a poliklonális antitestek sok epitópot képesek felismerni, a vizsgálatok háttere és keresztreaktivitása általában magas, ezért az eredményeket nehéz értelmezni. A háttér és a keresztreaktivitás minimalizálása, valamint a tétel-tétel közötti konzisztencia javítása érdekében egyedülálló GenScript egér anti-humán IgG Fc antitest (50B4A9) [HRP], mAb -t fejlesztettek ki arra, hogy másodlagos antitestként alkalmazzák. Ennek az antitestnek az a fölénye, hogy idiotípusú antitestként alkalmazható a gyógyszer metabolizmusának in vivo kimutatására.
Gazdafajok
Egér
Antigén fajok
Emberi
Konjugáció
Peroxidáz (torma)
Immunogén
Humán IgG (H&L)
Tisztítás
Fehérje A affinitás oszlop
hns, Polyclonal Antibody
A konkrét alkalmazások munkakoncentrációit a kutatónak kell meghatároznia. A megfelelő koncentrációkat befolyásolhatja az elsődleges antitest-affinitás, az antigénkoncentráció, a kimutatási módszer érzékenysége, a hőmérséklet, az inkubációk hossza és egyéb tényezők. Az ellenanyag alkalmasságát az alább felsoroltaktól eltérő alkalmazásokra nem határozták meg. A termék következő koncentrációs tartományai javasolt kiindulási pontok.
Az NHS elleni antitesteket számos szállító kínálja. Ez a célgén az emberekben az „NHS aktin átalakító szabályozót” kódolja, és CTRCT40, CXN, SCML1, Nance-Horan szindróma fehérje és Nance-Horan szindróma (veleszületett szürkehályog és fogászati rendellenességek) néven is ismert. Szerkezetileg a fehérje 179,1 kilodalton tömegű. A génnév alapján kutya, sertés, majom, egér és patkány ortológusai is megtalálhatók. Átfogóbb antitest-termékinformációkért (például immunogén, specifitás, alkalmazások és egyebek) keresse fel a szállító oldalt.
Absztrakt
A hisztonszerű nukleoid strukturáló fehérje (H-NS) egy moduláris fehérje, amely a bakteriális nukleoidhoz kapcsolódik. A Salmonella enterica szerovar Typhimurium kromoszómán a H-NS és az RNS polimeráz kötődési helyeinek meghatározásához kromatin immunprecipitációt használtunk . Megállapítottuk, hogy a H-NS nem kötődik az aktívan átírt génekhez, és nem lokalizálódik együtt az RNS-polimerázzal. Ez azt mutatja, hogy a H-NS elsősorban elhallgatja a génexpressziót azáltal, hogy korlátozza az RNS-polimeráz DNS-hez való hozzáférését. Korábban kimutatták, hogy a H-NS in vitro előnyösen kötődik az ívelt DNS-hez. Valójában genomi szinten azt tapasztaltuk, hogy a H-NS kötődési szint jobban korrelál a DNS AT-tartalmával. Ennek valószínűleg evolúciós következményei lesznek, mert megmutatjuk, hogy a H-NS sok szalmonellához kötődik oldalsó géntranszfer révén megszerzett gének, és géncsendezőként működnek. A H-NS eltávolítása a sejtből számos Salmonella patogenitási sziget kontrollálatlan expresszióját okozza , és bebizonyítjuk, hogy ennek káros következményei vannak a baktériumok alkalmasságára. A H-NS új szerepének felfedezése hatással lehet idegen gének enterális baktériumok általi megszerzésére .
Szinopszis
Az elmúlt évtizedekben a géncsendesítést növényekben és állatokban jól jellemezték, és magában foglalja a transzkripció DNS-metilezéssel és hiszton-módosítással történő megelőzését, vagy a kis RNS-molekulák általi transzláció zavarását. A PLoS Pathogens ezen száma arról a felfedezésről számol be, hogy a globális géncsendesítés baktériumokban is előfordul. Az új mechanizmust a rendkívül bőséges hisztonszerű nukleoid strukturáló fehérje (H-NS) közvetíti, amely blokkolja a vad típusú Salmonella 254 génjének expresszióját . Ezen gének közül sokat vízszintes géntranszfer révén szereztek be, beleértve a patogénség szigeteit is, és ezeket elnémítja a H-NS AT-ban gazdag kromoszóma-régiókhoz való kötődése. A tanulmány feltárja, hogy a H-NS megakadályozza a gének kontrollálatlan átírását a patogén szigeteken belül, hogy biztosítsa a baktériumok alkalmasságát. Javasoljuk, hogy a H-NS szerepet játszik a baktériumok evolúciójában azáltal, hogy befolyásolja az idegen DNS megszerzését és fenntartását.
Description: This gene is a member of the septin family of GTPases. Members of this family are required for cytokinesis. One version of pediatric acute myeloid leukemia is the result of a reciprocal translocation between chromosomes 11 and X, with the breakpoint associated with the genes encoding the mixed-lineage leukemia and septin 2 proteins. This gene encodes four transcript variants encoding three distinct isoforms. An additional transcript variant has been identified, but its biological validity has not been determined.
Description: This gene is a member of the septin family involved in cytokinesis and cell cycle control. This gene is a candidate for the ovarian tumor suppressor gene. Mutations in this gene cause hereditary neuralgic amyotrophy, also known as neuritis with brachial predilection. A chromosomal translocation involving this gene on chromosome 17 and the MLL gene on chromosome 11 results in acute myelomonocytic leukemia. Multiple alternatively spliced transcript variants encoding different isoforms have been described.
Description: This gene is a member of the septin family of nucleotide binding proteins, originally described in yeast as cell division cycle regulatory proteins. Septins are highly conserved in yeast, Drosophila, and mouse, and appear to regulate cytoskeletal organization. Disruption of septin function disturbs cytokinesis and results in large multinucleate or polyploid cells. This gene is highly expressed in brain and heart. Alternatively spliced transcript variants encoding different isoforms have been described for this gene. One of the isoforms (known as ARTS) is distinct; it is localized to the mitochondria, and has a role in apoptosis and cancer.
