Humánellenes IgG Fc monoklonális szekunder antitest (Min X Ms, Rt, Rb, Ch, Gt)
Leírás
Általában kecske anti-humán vagy szamár anti-humán IgG poliklonális antitesteket alkalmaznak másodlagos antitestként az emberi primer antitestek kimutatására. Mivel azonban a poliklonális antitestek sok epitópot képesek felismerni, a vizsgálatok háttere és keresztreaktivitása általában magas, ezért az eredményeket nehéz értelmezni. A háttér és a keresztreaktivitás minimalizálása, valamint a tétel-tétel közötti konzisztencia javítása érdekében egyedülálló GenScript egér anti-humán IgG Fc antitest (50B4A9) [HRP], mAb -t fejlesztettek ki arra, hogy másodlagos antitestként alkalmazzák. Ennek az antitestnek az a fölénye, hogy idiotípusú antitestként alkalmazható a gyógyszer metabolizmusának in vivo kimutatására.
Gazdafajok
Egér
Antigén fajok
Emberi
Konjugáció
Peroxidáz (torma)
Immunogén
Humán IgG (H&L)
Tisztítás
Fehérje A affinitás oszlop
hns, Polyclonal Antibody
A konkrét alkalmazások munkakoncentrációit a kutatónak kell meghatároznia. A megfelelő koncentrációkat befolyásolhatja az elsődleges antitest-affinitás, az antigénkoncentráció, a kimutatási módszer érzékenysége, a hőmérséklet, az inkubációk hossza és egyéb tényezők. Az ellenanyag alkalmasságát az alább felsoroltaktól eltérő alkalmazásokra nem határozták meg. A termék következő koncentrációs tartományai javasolt kiindulási pontok.
Az NHS elleni antitesteket számos szállító kínálja. Ez a célgén az emberekben az „NHS aktin átalakító szabályozót” kódolja, és CTRCT40, CXN, SCML1, Nance-Horan szindróma fehérje és Nance-Horan szindróma (veleszületett szürkehályog és fogászati rendellenességek) néven is ismert. Szerkezetileg a fehérje 179,1 kilodalton tömegű. A génnév alapján kutya, sertés, majom, egér és patkány ortológusai is megtalálhatók. Átfogóbb antitest-termékinformációkért (például immunogén, specifitás, alkalmazások és egyebek) keresse fel a szállító oldalt.
Absztrakt
A hisztonszerű nukleoid strukturáló fehérje (H-NS) egy moduláris fehérje, amely a bakteriális nukleoidhoz kapcsolódik. A Salmonella enterica szerovar Typhimurium kromoszómán a H-NS és az RNS polimeráz kötődési helyeinek meghatározásához kromatin immunprecipitációt használtunk . Megállapítottuk, hogy a H-NS nem kötődik az aktívan átírt génekhez, és nem lokalizálódik együtt az RNS-polimerázzal. Ez azt mutatja, hogy a H-NS elsősorban elhallgatja a génexpressziót azáltal, hogy korlátozza az RNS-polimeráz DNS-hez való hozzáférését. Korábban kimutatták, hogy a H-NS in vitro előnyösen kötődik az ívelt DNS-hez. Valójában genomi szinten azt tapasztaltuk, hogy a H-NS kötődési szint jobban korrelál a DNS AT-tartalmával. Ennek valószínűleg evolúciós következményei lesznek, mert megmutatjuk, hogy a H-NS sok szalmonellához kötődik oldalsó géntranszfer révén megszerzett gének, és géncsendezőként működnek. A H-NS eltávolítása a sejtből számos Salmonella patogenitási sziget kontrollálatlan expresszióját okozza , és bebizonyítjuk, hogy ennek káros következményei vannak a baktériumok alkalmasságára. A H-NS új szerepének felfedezése hatással lehet idegen gének enterális baktériumok általi megszerzésére .
Szinopszis
Az elmúlt évtizedekben a géncsendesítést növényekben és állatokban jól jellemezték, és magában foglalja a transzkripció DNS-metilezéssel és hiszton-módosítással történő megelőzését, vagy a kis RNS-molekulák általi transzláció zavarását. A PLoS Pathogens ezen száma arról a felfedezésről számol be, hogy a globális géncsendesítés baktériumokban is előfordul. Az új mechanizmust a rendkívül bőséges hisztonszerű nukleoid strukturáló fehérje (H-NS) közvetíti, amely blokkolja a vad típusú Salmonella 254 génjének expresszióját . Ezen gének közül sokat vízszintes géntranszfer révén szereztek be, beleértve a patogénség szigeteit is, és ezeket elnémítja a H-NS AT-ban gazdag kromoszóma-régiókhoz való kötődése. A tanulmány feltárja, hogy a H-NS megakadályozza a gének kontrollálatlan átírását a patogén szigeteken belül, hogy biztosítsa a baktériumok alkalmasságát. Javasoljuk, hogy a H-NS szerepet játszik a baktériumok evolúciójában azáltal, hogy befolyásolja az idegen DNS megszerzését és fenntartását.
SerRatia marcescens DNA-binding protein H-NS (hns)
Description: ARHGDIA regulates the GDP/GTP exchange reaction of the Rho proteins by inhibiting the dissociation of GDP from them, and the subsequent binding of GTP to them.
Description: ARHGDIA regulates the GDP/GTP exchange reaction of the Rho proteins by inhibiting the dissociation of GDP from them, and the subsequent binding of GTP to them.
Description: The CLCN5 gene encodes the chloride channel Cl-/H+ exchanger ClC-5. This gene encodes a member of the ClC family of chloride ion channels and ion transporters. The encoded protein is primarily localized to endosomal membranes and may function to facilitate albumin uptake by the renal proximal tubule. Mutations in this gene have been found in Dent disease and renal tubular disorders complicated by nephrolithiasis. Alternatively spliced transcript variants have been found for this gene.
Description: This gene is a member of the septin gene family of nucleotide binding proteins, originally described in yeast as cell division cycle regulatory proteins. Septins are highly conserved in yeast, Drosophila, and mouse and appear to regulate cytoskeletal organization. Disruption of septin function disturbs cytokinesis and results in large multinucleate or polyploid cells. This gene is mapped to 22q11, the region frequently deleted in DiGeorge and velocardiofacial syndromes. A translocation involving the MLL gene and this gene has also been reported in patients with acute myeloid leukemia. Alternative splicing results in multiple transcript variants. The presence of a non-consensus polyA signal (AACAAT) in this gene also results in read-through transcription into the downstream neighboring gene (GP1BB; platelet glycoprotein Ib), whereby larger, non-coding transcripts are produced.
Description: This gene encodes a protein that is highly similar to the CDC10 protein of Saccharomyces cerevisiae. The protein also shares similarity with Diff 6 of Drosophila and with H5 of mouse. Each of these similar proteins, including the yeast CDC10, contains a GTP-binding motif. The yeast CDC10 protein is a structural component of the 10 nm filament which lies inside the cytoplasmic membrane and is essential for cytokinesis. This human protein functions in gliomagenesis and in the suppression of glioma cell growth, and it is required for the association of centromere-associated protein E with the kinetochore. Alternative splicing results in multiple transcript variants. Several related pseudogenes have been identified on chromosomes 5, 7, 9, 10, 11, 14, 17 and 19.
